Gondolatok a keresztelésről

 Mindenkit szeretettel kérünk, hogy mielőtt szeretné gyermekét megkereszteltetni, olvassa el az alábbi írást, hogy felelősség teljes döntést tudjon meghozni. Mert a gyermekeink keresztelését nem hagyományból, nagyszülők, vagy keresztszülők kérésére kell kérni, hanem Jézus Krisztus parancsára, neki való engedelmességből tesszük.

 A Biblia, valamint a Református Egyház két hivatalos hitvallási irata, a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás, ugyanakkor a Magyarországi Református Egyház törvényei értelmében a keresztség sákramentumában részesíthetjük a gyermekeket és a felnőtteket egyaránt.

 A keresztség sákramentum. Ma már ez a szó sokaknak nem mond semmit, ezért mielőtt bárki is kérné gyermeke vagy saját maga megkeresztelését, tudnia kell mit jelent a sákramentum, hogy tudhassa, mit jelent a keresztség is.

 Mindenekelőtt Bibliai helyeket idézünk a teljesség igénye nélkül, amelyekben a keresztségről, annak szerzőjéről, módjáról és feltételéről van szó.

 „Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté szerinti Evangélium 28,18-20

„Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”  Márk szerinti evangélium 16,15-16

„Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”

                                                                   Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 2,37-39

 Hitvallásaink is beszélnek a keresztségről. Lássuk, mit tanítanak erről!

Második Helvét Hitvallás

2. Mik a sákramentumok?

- A sákramentumok misztikus jelképek, illetőleg szent szertartások vagy szent cselekmények, amelyeket maga Isten szerzett, és amelyek Igéjéből, látható jegyekből és jelzett dolgokból állnak. Az anyaszentegyházban Isten ezekkel tartja emlékezetben és újítja meg időnként az embereknek nyújtott legnagyobb jótéteményeit. (bűnbocsánat, örök élet)

- Ugyancsak ezekkel pecsételi meg ígéreteit, s amit velünk bensőnkben cselekszik, azt külsőleg kiábrázolja, és mintegy szemmel láthatóvá teszi. Így hitünket Isten Lelkének szívünkben való munkálkodása által erősíti és növeli.

- Végül ezekkel különít el bennünket más néptől és vallástól, szentel meg és kötelez el egyedül a maga számára, s ezekkel jelzi, hogy mit követel tőlünk.

3. Mások az Ó- és az Újszövetség sákramentumai. Mások az Ószövetség és ismét mások az Újszövetség népének sákramentumai. Az ószövetségi nép sákramentumai a körülmetélkedés és a húsvéti bárány. Ez utóbbit megáldozták, s így azok közé az áldozatok közé tartozik, amelyeket a világ kezdete óta bemutattak. Hány sákramentuma van az Újszövetség népének? Az újszövetségi nép sákramentumai a keresztség és az úrvacsora.

                                            A Református Egyház Második Helvét Hitvallása XIX/2-3

3. Mi a keresztség? Krisztus nevében megkeresztelkedni annyi, mint beíratni, felavattatni és felvétetni Isten fiainak szövetségébe, családjába és örökségébe; sőt már most Isten nevével Isten gyermekeinek neveztetni, továbbá a bűnök szennyétől megtisztulni és Isten gazdag kegyelmével új és szeplőtelen életre megajándékoztatni. A keresztség tehát emlékezetünkben tartja és megújítja Istennek azt az igen nagy jótéteményét, amelyet az emberiségnek nyújtott. Mert mindnyájan a bűnök szennyében születtünk és a harag fiai vagyunk. Az irgalmasságban gazdag Isten azonban megtisztít minket a bűntől, ingyen, az ő Fiának vére által, és őbenne minket fiaivá fogad, sőt szent szövetséggel magához kapcsol, és különféle ajándékokkal gazdagít, hogy új életet élhessünk. Mindezt a keresztség pecsételi meg. Mert Isten a Szentlélek által belsőleg újjászül, megtisztít és megújít minket, külsőleg pedig a legnagyobb ajándékok megpecsételését kapjuk a vízzel, amely ezeket a nagy jótéteményeket kiábrázolja és mintegy szemünk elé tárja.

                                    A Református Egyház Második Helvét Hitvallása XX/3

 Heidelbergi Káté (hitvallás)

69. Miképpen emlékeztet és biztosít téged Isten a szent keresztségben arról, hogy Krisztus egyszeri keresztáldozata javadra szolgál?

Krisztus, aki a vízzel való leöntést rendelte,¹ azt ígérte,² hogy az ő vére és Lelke olyan bizonyosan megtisztít engem lelkem tisztátalanságaitól, azaz minden bűnömtől, amilyen bizonyos az, hogy a víz a test szennyét lemossa.³

¹Mt 28,19–20; ApCsel 2,38 • ²Mt 3,11; Mk 16,16; Róm 6,3–4 • ³Mk 1,4; Lk 3,3

70. 
    Mit jelent az, hogy Krisztus vére és Lelke által megtisztított minket?

Egyrészt azt jelenti, hogy kegyelemből, Krisztusnak az ő keresztáldozatában értünk kiontott véréért Istentől bűnbocsánatot kaptunk.¹  Másrészt: a Szentlélek megújított és Krisztus tagjává szentelt minket, hogy a bűnnek napról napra meghaljunk, és istenfélő és feddhetetlen életet éljünk.²

¹Zsid 12,24; 1Pt 1,2; Jel 1,5; Zak 13,1; Ez 36,25 • ²Jn 1,33; 3,5; 1Kor 6,11; 12,13; Róm 6,4; Kol 2,12

71. Hol ígérte Krisztus, hogy az ő vére és Lelke ugyanolyan bizonyosan megtisztít minket, mint ahogyan a keresztvíz megmos?

A keresztség elrendelésekor, amikor így szólt: 

„Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe."¹ – „Aki hisz, és megkereszteltetik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik."² Ezt az ígéretet ismétli meg a Szentírás akkor is, amikor a keresztséget az újjászületés fürdőjének³ és bűneink lemosásának nevezi.⁴

¹Mt 28,19 • ²Mk 16,16 • ³Tit 3,5 • ⁴ApCsel 22,16

72. 
    A keresztvízzel való külső leöntés egyúttal a bűnök lemosása is?

Nem.¹ A bűntől csak Jézus Krisztus vére és a Szentlélek tisztít meg minket.²

¹Mt 3,11; 1Pt 3,21; Ef 5,26–27 • ²1Jn 1,7; 1Kor 6,11

73. 
    Akkor miért nevezi a Szentlélek a keresztséget az újjászületés fürdőjének és a bűnök lemosásának?

Alapos oka van annak, hogy Isten így beszél.  Nemcsak tanítani akarja ezzel, hogy Krisztus vére és Lelke által a bűnöktől való megtisztulás olyan, mint amikor vízzel lemossuk a test szennyét,¹ hanem ezzel az isteni záloggal és jeggyel egészen bizonyossá akar tenni minket afelől, hogy ő olyan valóságosan megtisztít bűneinktől, amilyen valóságos a vízzel való lemosás.²

¹Jel 1,5; 7,14; 1Kor 6,11 • ²Mk 16,16; Gal 3,17

74. 
    Meg kell-e keresztelni a csecsemőket is?

Meg, mert ők is Isten szövetségéhez és az anyaszentegyházhoz tartoznak, akár a felnőttek.¹ Isten nekik is megígérte a Krisztus vére által nyert bűnbocsánatot² és a hitet ébresztő Szentlelket.³ Ezért a keresztség által, mint a szövetség jegye által őket is be kell fogadni a  keresztyén anyaszentegyházba, és így megkülönböztetni őket a hitetlenek gyermekeitől.⁴ 
Ez az Ószövetségben a körülmetélés által történt.⁵ Ehelyett rendelte Krisztus az Újszövetségben a keresztséget.⁶

¹1Móz 17,7 • ²Mt 19,14 • ³Lk 1,14–15; Ézs 44,1–3; Zsolt 22,11; ApCsel 2,39 • ⁴ApCsel 10,47 • ⁵1Móz 17,14 • ⁶Kol 2,11–13

Végül pedig álljanak itt a Magyarországi Református Egyház törvénytárából az egyháztagokra vonatkozó paragrafusok:

1994. ÉVI II. TÖRVÉNY A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ ALKOTMÁNYÁRÓL ÉS KORMÁNYZATÁRÓL (az 1996. évi II. tv; 2001. évi II. tv; 2002. évi III. tv; 2005. évi VII. tv; 2006. évi I. és 2006. évi IV; 2010. évi III; 2012. évi IV tv; 2012. évi V tv; 2013. évi II. tv; 2013. évi VIII. tv; a 2015. évi I. tv, a 2016 évi III. tv. módosításaival egységes szerkezetben)

1. fejezet Az egyháztagok

 22.§ (1) A Magyarországi Református Egyház tagja minden magyar – illetve Magyarországon élő nem magyar – állampolgár, akit a református egyház szertartása szerint megkereszteltek, valamint az a nagykorú keresztyén, aki magát reformátusnak vallja.

(2) Teljes jogú egyháztag az, akit megkereszteltek, konfirmációi fogadalmat tett, a gyülekezeti istentiszteleten és az úrvacsorai közösségben részt vesz, és egyházközségében az egyház fenntartásához hozzájárul. Az ilyen egyháztagnak nagykorúsága elérésétől kezdődően választó joga van és választható.

(3) A Magyarországi Református Egyház valamely gyülekezetének teljes jogú tagjai közé kérheti felvételét az adott egyházközség presbitériumától az az evangélikus felekezetű nagykorú keresztyén, aki helyzetéből fakadóan a Magyarországi Református Egyház rendjét megtartva, hitét egyházunk keretein belül kívánja gyakorolni.

23.§ A református egyháztag kötelességei:

(1) Az evangélium szerinti tiszta erkölcsű, mértékletes és józan életet éljen.

(2) Az istentiszteleteken és az úrvacsorában részt vegyen, házassága kötésénél, gyermeke keresztelésénél, halottja eltemettetésénél az egyház rendje szerint járjon el.

(3) Gyermekeit a református vallásban neveltesse, és konfirmálásukról gondoskodjék.

(4) Az egyházi közterheket az egyházi előírásokban megszabott módon és mértékben viselje. (5) Az elfogadott egyházi tisztséget vagy megbízást híven betöltse.

24. § A református egyháztag jogai:

(1) Az egyházközség istentiszteleti szolgálati közösségében való részvétel; a konfirmált egyháztag az úrvacsorai közösség részese.

(2) Házasságának megkötése, gyermekének megkeresztelése, halottjának temettetése végett az egyház szolgálatának igénybevétele.

(3) Gyermekének vallásos oktatását az egyház iskoláiban vagy egyházi iskolákon kívül is igényelheti.

(4) Az egyházi tisztségek betöltésekor az egyházi törvényben megszabott feltételek mellett választó és választható, az egyházközség presbitériuma által összeállított névjegyzék alapján.

A fenti törvény alapján a teljes jogú egyháztag ismérvei megegyeznek a Biblia és a Hitvallásaink irányelveivel. Őket hitben élő embereknek kell tekintenünk, ezért igényt tarthatnak és számíthatnak gyermekük megkeresztelésére is.

 A gyermekek feltétel nélküli megkeresztelése az előbbiek ismeretében helytelen, de sajnos létező gyakorlat Református Egyházunkban. Mi itt a Bánhidai Református Gyülekezetben, nem tudjuk és nem is akarjuk a gyermekeket feltétel nélkül megkeresztelni, mert ez ellent mondana a Biblia és hitvallásaink tanításának, egyházi törvényeinknek, valamint lelkiismeretünket is megterhelné. A gyermekkeresztség feltételeit a fent nevezett iratok és idézeteik alapján a következő képen állapítjuk meg.

 A keresztségben Isten szeretet-szövetségének jele kerül a gyermek homlokára. Az Ő oldaláról minden kész, hogy Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása révén a gyermek - majd hitre jutva - bizonyosságot kapjon bűnei bocsánatáról, és egyben övé legyen az örök élet öröksége. Ebből következik, hogy a keresztség nem "varázsszer" és nem automatizmus. Hit nélkül a keresztelés nem tesz senkit automatikusan Isten gyermekévé: "Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül." (Márk 16,16) "Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké." (ApCsel. 2,39) A keresztség nem történhet csupán a nagyszülők kívánságára vagy noszogatására, a baráti vagy családi kötelékek szorosabbra fonásáért, családi összejövetel apropójából, babonás meggondolásból, hogy majd utána a gyermek valamilyen titokzatos védelemben részesül, esetleges anyagi megfontolásból, ajándékokért, és nem történhet megszokásból, hagyományból, mondván: én is meg vagyok keresztelve.  

                     A keresztség nem a misszió eszköze, hanem az eredménye! 

Ezért a gyermekük megkeresztelését csak azoknak a szülőknek ajánljuk, akik:

 - hisznek Jézus Krisztusban, mint személyes Megmentőjükben,

- hálásak az általa megnyert bűnbocsánatért, de egyúttal ajándékba kapott gyermekükért is.

- az Ő oltalmára bízták családjukat, vagyis egyházi esküvőn kérték Isten áldását az életükre.

- aktív templomba járó, úrvacsorával élő és az Egyház anyagi terheit hordozó tagjai (vagy legalább az egyik fél tagja) a Református Egyháznak, és benne valamelyik gyülekezetnek.

A gyermekkeresztség feltételei ennek alapján a következők: 

1. A gyermekkeresztség legalább egy, Jézus Krisztusban hívő, hitét valamelyik református gyülekezetben gyakorló, református szülő kérésére történik. (A szülő konfirmációja felnőtt korban is pótolható – gyülekezetünk gyakorlata szerint kb. féléves előkészület után.) Az ősegyházban csak hívő szülők gyermekeit keresztelték meg, mivel - ahogy fentebb jeleztük is - a keresztség hit nélkül senkit sem juttat az üdvösségbe. (Apostolok Cselekedetei 4,12; 16,27-34; Márk 16,16; Zsidók 11,6 Heidelbergi Káté 74, Második Helvét Hitvallás XX./7)Egyedül az Úr Jézus képes üdvözíteni!(János 14,6) 

Hat éves korig vállaljuk gyermekek megkeresztelését, e fölött azonban megvárjuk a konfirmandus kort (8. osztály), és a konfirmációi hitvallástétel alkalmán szolgáltatjuk ki a keresztség sákramentumát. A már tudatos embernél ugyanis a Szentírás így fogalmazza meg a keresztség előfeltételét: „Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”  (ApCsel 8,37)

2. Az eddigiekből következően a szülők házasságkötése is feltétel. Ugyanis ha valaki nem hisz Isten tervében és igazságában a házasságára nézve, akkor nagy valószínűséggel nem hisz Isten ígéreteiben a gyermekére nézve sem. (Olyan ez, mintha önkényesen Isten szavainak csak a felét akarnánk komolyan venni...) A cél az, hogy minden tekintetben higgyünk Istennek (= a Bibliában kijelentett üzenetének), azaz először a házasságunkat, majd gyermekeinket is tudatosan bízzuk az Ő szeretetére! - „A teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” (Márk 10,7-9)
3. Előkészítő beszélgetésen való részvétele a szülőknek, illetve a keresztszülőknek. Az Apostoli Hitvallás (Hiszek egy Istenben... ) és a Heidelbergi Káté első tételének ismerete és vállalása. (a Református Énekeskönyv végén, illetve ezen az oldalon mindkettő megtalálható)

A keresztelés alkalmával a szülők és keresztszülők fogadalmat tesznek Isten és a gyülekezet előtt. Ennek a fogadalomnak súlya van és kötelez. Ennek ismeretében kell elhatározni a gyermek megkeresztelését.

Fogadalom:

1.Akarjátok-e, hogy gyermeketeket a keresztség által az Atya-Fiú-Szentlélek Isten közösségébe, a keresztyén anyaszentegyházba befogadjuk?

                                                  -AKARJUK-

2.Ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy gyermeketeket úgy nevelitek és neveltetitek, hogy ha majd felnőtt, a konfirmáció alkalmával, ő maga önként tegyen vallást a Szentháromság Istenbe vetett hitéről a gyülekezet előtt?

                                        - IGÉRJÜK ÉS FOGADJUK –