Boldog karácsonyt!

Kategória: Hírek és cikkek

BOLDOG KARÁCSONYT!

Karácsony közeledtével hadd kívánjunk minden kedves látogatónknak áldott karácsonyi ünnepeket Dr. Joó Sándor teológiai professzor 1966 karácsonyán elmondott prédikációjából származó, ma is aktuális gondolatokkal:

“Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.” (Máté 2,11-12)

Amikor így évről-évre visszatér a naptárban december 25. és 26., az emberek boldog karácsonyi ünnepeket szoktak kívánni egymásnak. És én hiszem is, hogy komolyan gondolják. Nos, a felolvasott Igén keresztül én most úgy hallom, mintha Isten kívánna nekünk igazán boldog karácsonyt, mindnyájunknak!

Isten azt akarja, hogy igazán boldog karácsonyunk legyen! Próbáljuk meg hát követni lélekben az úgynevezett “napkeleti bölcseket” mert nekik valóban boldog karácsonyuk volt. Három fokozaton keresztül jutottak el ehhez. Ezeken a fokozatokon keresztül mélyülhet el a mi ünneplésünk is áldott karácsonnyá!

Az első az, hogy: “Bementek a házba.” Igen, abba a házba, amelyben a gyermek Jézus feküdt. Hogy miért éppen ebbe a házba mentek be? A csillag vezette őket. El tudom képzelni, hogy amikor ott álltak a ház előtt, megdöbbenve néztek egymásra: ez lenne az a ház? Itt laknék az a különleges nagy király?

És akkor bementek a házba! Egyedül az égi jelre figyelve, engedelmeskedtek.

Ez a mozzanat azért fontos, mert mind a mai napig van egy olyan ház, ahol Jézus lakik! Ez a ház pedig az Ő egyháza. Saját ígérete szerint itt van Jézus, az Ő gyülekezetében. Ide kell bejönni, a minden rendű-rangú hívők egyszerű közösségébe. Itt hangzik Róla, Jézusról az igehirdetés együgyű, emberi szava. Itt van Jézus! Itt találjuk meg Őt! Most is!

De ez még csak az első fokozat. A következő ezt jelenti: “meglátták a gyermeket anyjával, Máriával“. És ez talán megint éppen olyan csalódást okozott nekik, mint előbb a ház. De, úgy látszik, ezek a bölcsek túlláttak ennek a gyermeknek a szegénységén és gyengeségén, mert különben nem borultak volna le olyan hódolattal előtte. Felismertek ebben a Gyermekben valamit a karácsony legmélyebb misztériumából, megérintette a lelküket valami a Gyermek dicsőségéből.

És ez teszi a karácsonyt igazán karácsonnyá a mi számunkra is: úgy találni meg azt a Gyermeket, ahogyan ezek a bölcsek. Megérezni benne, megsejteni valamit abból az isteni csodából, amit a “bölcs lángesze fel nem ér“, amit csak imádni lehet.

Hiszen egy gyermek már magában véve is titok, csoda! Két különböző személy szeretetének a megtestesülése. Hát még az a Gyermek, a betlehemi! Két egészen különböző lénynek, az Isten és az ember szeretetének a testté válása. Benne látom az Istent, Isten Benne lát engem! Föld és menny, idő és örökkévalóság, isteni mindenség, mindenhatóság és emberi gyengeség, Teremtő és teremtmény együtt, egyben, egy testben. Hát ez a karácsony misztériuma! Megtaláltad-e már így azt a Gyermeket?

Végül a harmadik fokozat következik: “leborulva imádták őt.” Vagyis úgy hódoltak meg Jézus előtt, hogy megajándékozták Őt! Karácsonykor mindenki igyekszik valamilyen ajándékkal kedveskedni annak, akit szeret. És milyen furcsa, hogy éppen Annak a Valakinek a megajándékozására nem gondolunk, Akinek – hogy úgy mondjam – a születése napját ünnepeljük ezen a napon. Mi lenne, ha egyszer azon törnénk a fejünket, hogy Néki, az ünnepeltnek mivel okozhatnánk örömet? Bizonyosan közelebb jutnánk az igazi boldog karácsonyhoz!

Tudjátok, milyen ajándékot vihetnénk Neki?

Valami olyan cselekedetet, amiben benne van az a szeretet, amely abban a Gyermekben testet öltött ezen a Földön! – Például szólhatnál egy engesztelő szót annak, akire egyébként haragszol. Vagy megbékélhetnél valakivel, aki csúful megbántott. Vagy meglátogathatnál valakit, aki egyedül tölti a szent­estét. Ilyen ajándékokat mindnyájan vihetünk az Úrnak, és higgyétek el, az ilyen ajándéknak örül Ő legjobban. Hiszen Ő mondta: amennyiben megcselekedtétek az ilyet az Ő legkisebbjei közül eggyel, Ővele cselekedtétek meg. Próbáljuk meg! Mindnyájan! És nekünk is olyan boldog karácsonyunk lesz, mint a napkeleti bölcseknek, akik “Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki!

Befejezésül még csak annyit tanuljunk meg tőlük, hogy: “Mivel azonban kijelentést kaptak álomban,… más úton tértek vissza hazájukba“. Hadd értelmezzem most ezt jelképesen úgy, hogy akinek igazi karácsonya volt, az valahogy más úton tér vissza: otthagyja a régi utat, amelyen eddig járt, és más úton jár tovább. Beleviszi az ünnepet, az istentiszteletet, Jézust a hétköznapokba! Hiszen arra a boldogságra, amit ilyenkor kívánni szoktunk, éppen a hétköznapok világában van a legjobban szükségük az embereknek! Ez az a más út, amelyen ha most elindulunk, azért lesz nagyon boldog karácsonyunk, mert nem múlik el az ünnepnapokkal!

Isten ilyen boldog karácsonyt kíván nekünk!