Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.

ApCsel 20,28

JTamasNevem: Józsa Tamás. 64 éves vagyok, nyugdíjas. Házasságom révén 25 évvel ezelőtt kerültem Tatabányára. Azóta a Bánhidai Református Gyülekezet tagja vagyok családommal együtt. Két gyermekem van, mindketten, egyetemi hallgatók.

Házasságom előtt Kazincbarcikán éltem. Édesapám egy Kazincbarcika melletti kis faluban, Berentén volt református lelkész. Az 50-es évek szorítása közepette Édesapám és Édesanyám élő hite nagy benyomást tett rám.

De ez nem akadályozott meg abban, hogy úgy éljek és gondolkozzak, mint a legtöbb velem egykorú fiatal. 20 éves voltam, amikor az Isten gondviselés összehozott egy kis, hívő fiatalokból álló csoporttal. Az ő élő hitük és az ige hatására, elfogadtam Jézust személyes megváltómmá.

Az életemben beállt változás és a sok ima meghallgatás azóta is megerősít abban, hogy akkor jó döntést hoztam. Hitemben csak megerősített, hogy olyan házastársat kaptam az Úrtól, akivel immáron 25 éve járjuk együtt a hit “keskeny útját”. Persze voltak és vannak most is harcaim, de mindeddig megsegített az Úr.

Már Kazincbarcikán is voltam egy időszakot presbiter, és itt, Tatabányán is szolgálhattam presbiterként a gyülekezetben. Foglalkozásomnál fogva főleg technikai feladatok megoldásában tudtam segíteni. Az utóbbi években apósom gondozása sok feladatott adott, ezért kevesebb időt tölthettem a gyülekezetben. Az objektív nehézségek elhárulása után igyekszem jobban részese lenni a gyülekezet életének.